22 09 2014
Az én segítségeim
Három a gyerkő, szűk 3.5 év alatt bővült a családunk öttagúra. Eleinte még csak egy segítségem volt a konyhában, de aztán elég hamar háromra duzzadt fel a segítőim száma. 🙂
10 évvel ezelőtt én még semmit sem tudtam főzni, sőt nem is akartam, olyan szinten távol állt tőlem a főzés gondolata. Mára viszont egész meglepő számomra, mennyire nagyon élvezek alkotni a tűzhely körül a gyerkőcökkel együtt.
Főzni többnyire úgy tudtam, hogy az aktuális kicsi a hátamon hordozókendőben aludt/figyelte az eseményeket, a többiek pedig aktívan részt vettek a főzésben. Ha más feladat épp nem akadt, kóstol(gat)ni mindig kellett 😀 Oly szívesen vesznek részt a konyhai munkálatokban, hogy öröm nézni. Több folyománya is lett a közös főzésnek. Mindent megesznek, ami együtt készült, és ők már talán bátrabbak lesznek, amikor saját tűzhelyük lesz 🙂
A kedvencem, amikor a 3 éves fiam kóstolgatás közben megjegyezte, hogy „kellene még bele egy kis vanília!” (=Bourbon vanília por 🙂 )
Egy (ex?)cukorfüggő vallomása, avagy „A citrom is édes, anya!” Élelmiszerallergia?