30 09 2014

Gyerekkoromban lelkes tejivó voltam. Olykor egy ültő helyemben meg tudtam inni egy liter (!) tejet 🙂 Imádtam a sajtot.

Ahogy kezdtem felnőni, sokszor hallottam arról, hogy a tej mégsem olyan jó, vagy esetleg nem mindenkinek való. Mindig lezártam az erről való gondolkodást, hiszen, hogyan is lehetne tejtermék nélkül élni??

Évekkel ezelőtt kezembe került egy érdekes könyv, a Kína-tanulmány. Számomra elég elgondolkodtató volt, akkoriban már abba is belegondoltam, vajon tényleg lehet tejtermék nélkül főzni? 😉

Amikor pedig a harmadik gyermekünk szopis korában felmerült a tejecskén keresztüli tejallergia gyanúja, már a hogyanon gondolkodtam főleg 😀

Lassan két éve eszünk tejtermékmentesen. Kb. egy évig mindenről le tudtam mondani, úgy tűnik addig tudtam kitartásból tartani a diétát. Aztán egyszer csak megettem a gyerkők nagyinál fogyasztott lángos+tejföl+sajt maradékát, és a fülviszketésem (belül viszket, nem tudom megvakarni…) visszatért.

Volt, amikor termelői kecskesajttal próbálkoztam, mondván, abban nincsen laktóz, de miután kb. 10 dekát megettem belőle, olyan hapciroham jött rám, hogy elég komolyan megbántam minden egyes falatot. Mivel a sajtot még mindig olykor olykor megkívánom, olykor eszem kecske- esetleg juhsajtot, nem sokat, de az biztos, hogy az orrom is viszket utána (=”csavarja belülről”), és az orrom is folyik.

Amit két év távlatából le tudok szűrni, az, hogy a férjem évekkel ezelőtt még tomboló asztmája és pollenallergiája a tej- és cukormentesség (finomlisztet alapból nem eszünk) következtében élhető mértékűvé szelídült. Gyógyszert alapból nem eszünk.

Az én egész éves orrfolyásom, orr- és fülviszketésem teljesen eltűnt.

A gyerekeket elkerülte az allergia, és ez remélem, így is marad. 🙂 Allergiás szülők gyermekének úgy olvastam, hogy kétszer annyi esélye van allergiássá válni, mint amúgy…

Cukor a leveskockában Csak egy kis cukrászsüti….