7 05 2015
Amikor elbuktam…
Te hogy kezeled, amikor elbuksz? Amikor olyan dolgot csinálsz, amire nagyon nem vagy büszke? Általában akkor szoktuk olyan nagyon cefetül érezni magunkat, amikor valamiben az elveink ellen cselekszünk.
Ennek a blognak a témája a cukormentes (és egyébmentes) életforma. Fontos ez a szó „életforma”, hisz én nem egy ideig-óráig betartandó diétáról blogolok. Egy darabig szerintem szinte bármiről le lehet mondani, mondván „addig kibírom valahogy”. Amikor viszont életformáról van szó, az is kérdés lesz, hogyan kezelem, amikor éppen kudarcot vallok. Hisz az élethez hozzátartozik a bukás is! Ezt nekem sok időbe telt elfogadni.
Amikor valami nem sikerül, a gondolataimban rögtön előkerül a „gyorsan-valami-fincsit!”, hisz annyi éven át ez volt a stratégiám az önvigasztalásra. Ilyenkor ha van otthon egészséges cukormentes nass, akkor nincs is gond. Elszámolnivalóm a lelkiismeretemmel inkább akkor szokott lenni, ha nincs mihez nyúlnom, és megadom magam a cukor hívogató kísértésének. Évekbe telt, mire felismertem, hogy lehet másképpen is reagálni. Régen automatikusan betoltam valami vigasztaló fincsit. Ma már többnyire megkérdezem magamtól, miért is vágyom vigaszra? Mi nem sikerült? Mi az a rossz érzés, amit el akarok altatni magamban? Tudjátok mit? Van, hogy sikerül beazonosítanom, és így nincs is szükségem „pótszerre”. Ha pedig elbukom, és valamiért letolok a torkomon valami olyasmit, ami nem férne bele az elveim szerint, igenis rosszul érzem magamat. Sok év kellett ahhoz, hogy elfogadjam, az élet nem mindig diadalmenet, de a kudarcot, bukást csak egy esetben kell szégyennel kezelni. Ha elterülök a földön, és nem állok fel többet. 😉
Vegán fánk Cukormentesség életformaként 2.
[…] a meggyőződésem, zéró cukrot fogyasztani szilárd, de emberből vagyok én is, és sokszor elbukom. Először egyszerűen nem fogyasztottam olyat, amiben cukor van (péksüti, fagyi, egyebek), […]