15 12 2017
Verseny a karalábéért
Ahhoz képest, amit nyolc éve elhatároztam, hogy zéró cukrot (=cukrosat) eszem, lazítanom kellett az elveimen. Ennek több oka is van.
Eszünk majonézet, a házi szaloncukrunk csokiburka 60%-os csokipasztillából készül, így abban is van cukor, és a növényi sajtunkban (=nincs benne tejszármazék, nem tejből van) is akad hozzáadott cukor. Azt is el kellett döntenem, hogy a nagymama által szeretettel készített almakompót sem lesz tiltólistás. Szerintem több benne a szeretet, mint amennyi a hozzá adott cukor 😉
Életformaként kerülve a mesterséges édesítőket és a cukrot megkötöttem ezeket a kompromisszumokat. Sőt még egyet. Amikor nincs otthoni kajám, de házon kívül eszem, szoktam venni egy bizonyos fajta tej- és tojásmentes teasüti jellegű zacskós kekszet, mert ettől nem ütök ki.
Békességben vagyok így magammal és az elveimmel is.
Ma este a család csicseriborsókrémet vacsorázott kenyérrel, és némi zöldséggel. A két szál vastag sárgarépa elfogyott, a família viszont vágyott még valami zöldre. A hűtőből vadászott a férjem még egy elfekvőben levő karalábét, és megküzdött a megtisztításával. Drukkoltunk neki nagyon :). Verseny volt a karalábé darabokért 😀 . Szerintem jó sínen vagyunk.
Cukormentesség életformaként 3. Diéta vagy lemondás életformaszerűen?!