Mentes Angi

…anya, a citrom is édes…

Diéta vagy lemondás életformaszerűen?!

Lassan kilenc éve már, hogy kitűztem célul a zéró cukorfogyasztást. Azóta kiderült, hogy tej- és tojásérzékeny vagyok. Minden napos a főzés, számottevő idő az alapanyag beszerzése, és néha olyan olyan de olyan sok tud ez lenni nekem. Az elmúlt pár év alatt olyan szinten hozzászoktam a teljes értékű étkezéshez, ami mentes szinte minden adaléktól, hogy már sajnos kijelenthetem, sznob lettem a kaja terén. Nagyon nem bírok már akármit megenni. lemondasTöbbször előfordult már, hogy valamit olyan nagyon megkívántam, pl. legutóbb egy meggyes pitét, hogy bolti került a kosaramba, de miután beleharaptam, nagyon nem fedte le azt az ízt, ami a nyelvemre kívánkozott, így félre is tettem két falat után…
Amikor valaki nagyon hardcore módon diétázik, és dölyffel teszi ezt (=többre értékeli magát azoknál, akik erre nem képesek, vagy nem akarják ugyanazt az áldozatot), pár évvel ezelőtti önmagamat látom bennük…Nem, nem vagyok feljebbvaló azért, mert sok áldozatot hozok a minőségi táplálkozásomért.
Amikor néha igazán belefáradok, és mellékajálok, rögtön érzékelem magamon, hogy nem tettem jót magammal, és ez nem jó érzés. Ezen kívűl pedig azt is meg kellett tanulnom, hogy végletesen nem lehet hosszútávon semmiféle diétához hozzáállni. Igenis van, amikor társaságban nincsen számomra megfelelő a felhozatalban, igenis van, amikor hullafáradtan gyakorlatilag már szinte bármit megennék, ami elém kerül. Ez utóbbi helyzetre elég jól megtanultam felkészülni, gyakorlatilag sosem indulok el kaja nélkül, ha pár óránál több házon kívűli távollétre kell készülnöm. A váratlansági faktor minimálisra csökkenthető így, de azért teljesen nem küszöbölhető ki. Társaságba pedig mindig viszek olyat, ami számomra is jó, és mások is szeretik. Pl.  s.k. pattogatott kukorica.
A másik dolog amit megfigyeltem az elmúlt kilenc évben, ha lazítok egyet, rögtön megtalál valami olyan hír, hogy a közvetlen környezetemben éppen valaki a cukorbetegség előszobájában van, vagy valami egyéb igazán riasztó kilátásokkal bíró egészségi állapotról szóló rosszhír…
A dölyfös diétázóknak egyetlen költői kérdést tennék fel: Mi csinálsz, amikor bármilyen okból a diétádat fel kell rúgnod? Magadba süllyedsz-e, vagy van amolyan mellékajáltam, de van erre is tervem, és így önsajnálat, önutálat nélkül megy tovább az élet?

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .