Mentes Angi

…anya, a citrom is édes…

Életmód

Nem eszi meg a gyerek…!

Mielőtt gyerekem született, sokkal kevesebb gondolatom volt azzal, mit egyek, mit ne. A hozzátáplálás idején viszont az ember lánya rájön, mennyi sok múlik azon, mit tesz az asztalra, és hogy ennek felelőssége is van, akkor újabb esélyt kaphat. A gondolkozásra. Arra, hogy másképpen csinálja, mint eddig. Vagy csak, ha már előtte is tudatosan étkezett, (le […]

Az a fincsi gyros…

Én nagyon szeretem a gyrost. Vagy inkább csak szerettem? Na ezt majd eldöntöm a poszt végére Olyan helyen laktunk sokáig, hogy a közelünkben volt egy egészen jó gyros-os. Ha pedig valamiért nem fért bele a főzés, vagy csak nagyon megkívántam, vettem is belőle. Évekig ettük. Aztán egy napon, amikor már olykor a gyerkők elé is […]

Vendégségben cukormentesen? (2.)

Cukormentes utam elő éveiben rettegtem a vendégségektől. Tudtam, annyira nem vagyok erős, hogy ha elém teszik is, ellen tudjak állni. Így hát ha vendégségben voltunk, ettem, ami elém került. Még hogy ettem, egyenesen zabáltam! Mivel otthon továbbra sem volt édesség, a vendégség másnapján “cukorböjtön” voltam. Na ez valóban nehéz volt, és a mai napig is […]

Vendégségben cukormentesen? (1.)

Amikor elindultam a cukormentes úton, egészen sokáig az volt a legfőbb aggodalmam, mi lesz, ha vendégségbe megyünk?? Az egy dolog, hogy otthon nincs cukros édesség, de mi lesz, ha nem az otthonunk védőburkában vagyunk? Nagyon sokat görcsöltem ezen a kérdésen. Mit fogunk mi enni? Mit fognak a gyerekek enni? Tiltsam, ne tiltsam? Amikor magamat próbáltam […]

Egy (ex?)cukorfüggő vallomása, avagy „A citrom is édes, anya!”

2009-et írtunk, amikor megszületett a kislányunk. Akkoriban már reform módon táplálkoztunk, mi sütöttük a kenyeret, bioboltból vásároltam a kencét a kenyérre (a felvágottakról már jóóó régen leálltam.) Mondjuk úgy, már nem bírtam és nem akartam megenni mindent, ami úgy elsőre tetszett volna…Viszont imádtam a fagyit, egy minőségi dobozosból képes voltam egy ültő helyemben egy dobozzal […]

Next posts